Kovács Alíz, harmadéves BA hallgató (Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Emberi erőforrások szak) interjúja a Miskolc Autó Kft. cégvezetőjével, Brózsely Gáborral, amely 2025. március-áprilisban készült.
Az írás Síposné Dr. Nádori Eszter, egyetemi docens ( Miskolci Egyetem, Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet) mentorálásával valósult meg.
Írásom célja egyrészt egy adományozási gyakorlat bemutatása, amelynek során egy-egy társadalmi csoport, közösség, település, térség számára nyújt hathatós segítséget egy kisvállalkozás, másrészt egy vállalati önkéntesség-kezdeményezés „fejlődéstörténetének” feltárása, amely a Miskolc Autó Kft. és annak munkatársai által valósult meg az elmúlt tíz évben.
A Miskolc Autó Kft a kezdetekben Audi, Škoda, Volkswagen személygépjárműveket és Volkswagen haszongépjárműveket forgalmazó vállalat volt, de 2016 óta már két telephelyen látja el a Porsche Hungaria mind a négy márkájának a képviseletét, illetve időközben a SEAT személygépjármű értékesítését is felvették a portfoliójukba. Ezzel együtt évente közel ezer autót adnak el, amihez egyre növekvő szerviztevékenység is társul.
A vállalat társadalmi felelősségvállalása milyen formában indult el? Kezdetben adományozás volt a fő fókusz, vagy az önkéntesség is korán megjelent?
B.G. Egy olyan gazdasági társaság a miénk, amely a kezdetektől igyekezett kivenni a részét a társadalmi szerepvállalásból. Támogattunk rászoruló gyerekeket, közhasznú alapítványokat, nehéz sorsú családokat, gyermekotthont, de sportegyesületeket és kulturális rendezvényeket egyaránt. Később munkatársaink is jelentkeztek ötletekkel, hogy kin vagy kiken lehetne segíteni. Volt, amire nyitott volt a vállalat és volt, amit inkább a munkatársaink éreztek annyira szívügyünknek, hogy összefogtak a jó ügy értekében. Először tehát a cégnek kell nyitottságot tanúsítani az ilyen ügyek felé, majd a munkatársak is egyre inkább azonosulnak a küldetéssel és ekkortól kezdődik meg az érdemi, alulról szerveződő önkéntes program.
Milyen tényezők befolyásolták azt, hogy az adományozásból vállalati önkéntesség fejlődött ki, és milyen példákat tudnak erre felhozni?
B.G. Szerintem ehhez kellett az egyének, a munkavállalók nyitottsága, érzékenysége, társadalomban betöltött szerepük.
Kik voltak az első kezdeményezők a vállalati önkéntesség bevezetésében: a felső vezetés vagy az alkalmazottak, és milyen motiváció állt a háttérben?
B.G. Vezetőség volt a kezdeményező. Egy jó vezető, ha kellő stabilitással rendelkező céget irányít magától értetődik, hogy felelősséget érez mások iránt is és szeretne visszaadni a társadalomnak valamit, ami őt sikeressé tette. A siker egyik kulcsa, hogy a minket körülvevő emberek is motiváltak és boldogok legyenek.
Hogyan fogadta a vezetőség és a munkavállalók közössége a vállalati önkéntesség program bevezetésére irányuló kezdeményezést, illetve milyen támogatást kapott az ötletgazda vagy az első résztvevők?
B.G. A vezetőség nyitott bármilyen önkéntes lehetőségre, az egyetlen akadálya az lehet, ha az nem egyeztethető össze a cég rövid és középtávú céljaival (idő, pénzforrás) Minden más esetben maximális nyitottság jellemez bennünket. Az ötletgazdák a cég valamennyi erőforrását megkapják egy ügy sikeres lebonyolítása érdekében legyen az autó, eszköz, munkatárs stb.
Ezek a vállalati önkéntes tevékenységek inkább epizodikus (alkalmi) vagy rendszeres jellegűek, és milyen mértékben támogatta ezt a vállalat (pl. munkaidőben való részvétel engedélyezése)?
B.G. Ahogy korábban említettem, epizodikus, de maximálisan támogatta a vállalat amennyiben az nem hátráltatja a vállalat rövid és középtávú céljait.
A Covid-19 járvány alatt milyen új stratégiákat kellett kialakítania a vállalatnak a társadalmi felelősségvállalás terén?
B.G. Egy világméretű krízishelyzet alapjaiban változtatja meg a cégek, gazdasági társaságok, kiváltképp a kereskedelmi tevékenységet folytató társaságok működését. Egyrészt a rendeletileg korlátozott nyitvatartás, másrészt a vásárlási hajlandóság drasztikus csökkenése befolyásolta jelentős mértékben a vállalat eredményességét. Ami a társadalmi felelősségvállalásunkat illeti, lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk ott segíteni, ahol tudtunk. Ózongenerátort adományoztunk a nemesbikki idősek otthonának, vagy a szolgálatot teljesítő szervek mobilitását segítettük elő azáltal, hogy gépkocsit adományoztunk háziorvosok, önkormányzatok részére.
A tulajdonosnak, illetve a vezetőségnek új kihívásokkal kellett szembenéznie, erre új akcióterveket készítenie. Ez milyen hatással volt a vállalat hosszú távú fejlődésére?
B.G. Igyekeztünk olyan szolgáltatásokkal bővíteni a kínálatunkat, melyek alkalmasak egy pandémia idején is arra, hogy árbevételt realizálják, így védve munkahelyek tucatjait. Konkrét példát is említve, kiterjesztettük a hozom-viszem szolgáltatás vagy személyes kontaktust nélkülöző szerviz ügymenetét, melynek lényege, hogy szervizlátogatás alkalmával nyitvatartási időn túl is itt hagyható és felvehető a gépjármű. A munka elkészültével személyes kontaktus nélkül végezhető egy-egy javítási szolgáltatás. Hosszú távú fejlődésüket érdemben nem befolyásolta a járvány által leginkább terhelt időszakban, bár értelemszerűen visszavetette a cég fejlődési görbéjét.
Milyen helyi közösségi problémákra reagál a vállalat az önkéntesprogramjaival, és milyen szempontok alapján választják ki ezeket a kezdeményezéseket?
B.G. Jellemzően a környezetvédelem és a gyermekvédelem, ami leginkább motivál bennünket. 2015-ben például egy monoki család számára vásároltunk és szállítottunk ki mosógépet, mivel az édesapa, 6 gyermekkel maradt egyedül a várandós felesége elvesztését követően, nehéz anyagi körülmények között. A környezetvédelem jegyében 2016-ban például szemétszedést szerveztünk a Csanyikban, a Bükk hegység egy kedvelt kirándulóhelyén. Kapcsolatrendszerünk lévén időről időre megtalálnak bennünket a lehetőségek, melyeknek igyekszünk eleget tenni. Számos tevékenységük azt igazolta, hogy a jó gyakorlatok nem csak pénzbeli támogatással valósulhatnak meg, hanem a munkavállalók szabadidejének idejének ráfordításával is érhető el jelentős változás.
A vállalati önkéntesség célcsoportja milyen társadalmi csoportokat érint, és milyen hatásokat sikerült elérni ezekkel a tevékenységekkel?
B.G. Gyermekeket, hátrányos helyzetű embereket, közfeladatot végző szervezeteket érinti első sorban. 2018-ban az „Állatokat Védjük Együtt Alapítványt” segítettük anyagi támogatással, továbbá a DVTK jegesmedvékkel közösen „Dobj egy macit” kampányban vettünk részt: a szurkolók plüssmacikat dobtak a jégre, amit átadtunk a nehéz helyzetű gyermekek.
2019-ben a nagybarcai Gyermekotthon folyosó falainak kifestése valósult meg mese motívumokkal kollégáink részvételével, valamint a tusnádfürdői gyermekotthonnak ruha, játék és bútorgyűjtést szerveztünk.
2020-ban a nemesbikki szeretetotthonnak ózongenerátort adományoztunk a Covid-19 elleni védekezés jegyében, még ugyanebben az évben „Segíts, hogy boldog legyek alapítvány” -nak nyújtottunk anyagi támogatást.
A sorozatos gazdasági visszaesések (Covid-19, az orosz-ukrán háború, a nemzetközi kereskedelmet érintő vámkorlátozások problémái) sajnos az autóiparra is kihatást gyakoroltak. Emiatt a vállalati önkéntesség az elmúlt három évben egyre inkáb háttérbe szorult.
Hány munkavállaló vesz részt jelenleg az önkéntes programokban, és hogyan alakult a részvétel az elmúlt években?
B.G. Az elmúlt években sajnálatos módon vesztett lendületéből a program, ami részben annak köszönhető, hogy az autóipar soha nem látott kihívásokkal szembesül az elmúlt 2-3 évben, és ez arra kényszerít bennünket is, hogy a cég stabilitásán dolgozzunk. Ezért a munkatársainkra is nagyobb teher hárul, így nem jut kellő fókusz az önkéntességre.
A jelenlegi gazdasági helyzet gátakat szab ezen tevékenységeknek, mivel a cég gazdasági stabilizálása a mint legfontosabb szempont, felülírja a társadalmi felelősségvállalásra fordított anyagi kereteket, illetve a munkavállalói önkéntes lehetőségek megszervezésének igényét.